Számvetés

2009.11.01.

Kétbőröndnyi ruha, egy hifi, vagy ötven-száz CD és DVD, egy laptop, háromdoboznyi könyv, húszegynéhány cserép növény. Ez mindenem. Villámgyorsan mobilizálható apróságok. Percek alatt összepakolható élet.
Nincs autóm, nincs házam, pénzben kifejezhető értéket képviselő ingóságom.
Nincs diplomám, menő állásom, karrierem.
Vannak kacatjaim.
Sok-sok évvel ezelőtti gyűrött mozijegyem, koncertjegyem. Parfümös üvegcsém, halványan őrzi még az illatát. Egy kavicsom a Gellért-hegyről, egy másik a Fiumei-öbölből. Egy esőillatú és egy napfénymeleg. Egy harmadik a Borfesztiválról, ősöreg, saját élettörténettel. Szakadt, megfakult fényképek sosem ismert nagyapákról. Tejfogak és hajfürtök. Apró kezek nyoma az anyáknapi só-liszt gyurma gyertyatartón. Papírvirágok és kopott gipsz-szivecskék.
Egy arany fülbevaló a nagyitól, egy ezüstlánc anyától, egy karkötő apától.
Egy törött jaderózsa, egy szökevény szodalit delfin. Mindig leesik a láncról.
Egy rendeltetését vesztett karikagyűrű.
Az én filléres emlékeim.
Érték?
Három szempár. Egy barna, egy zöld, egy kék.
Három huncut mosoly, három kócos üstök.
Három “első rezdülés”. Három “első találkozás”. Három “első pillantás”. Három apró, éhes száj emléke, három mellemre simuló parányi tenyér melegsége. Három puha buksi utánozhatatlanul finom, egyedi illata. Három alvó, angyalszelid homlok.
Három “első lépés”, három “első szó”. Három “első lázas éjszaka”. Három “első fogacska”. Három “első szeretlekanyu”, három “első utállakanyu”, három “első veszekedés”. Három vádló tükörkép.
Tizenötévnyi belém égett emlék.