Jézus, Mária, Karácsony! avagy adventi gondolatok nem feltétlenül keresztényi köntösben

Évek, ha nem évtizedek óta - saccra kamaszkorom ébredése ideje óta- minden advent idején, ahogy közeledik a karácsony, átgondolom, amit tanultam, amit tudni vélek Róla, akit Megváltónak hívunk és megpróbálom helyre tenni a fejemben és a lelkemben, ki is volt, lehetett ő valójában.

42, avagy a pocsékságok kalácsa

Gondoltam, megtervezem a jövő évi olvasmánylistámat.

Már régóta halasztom a dolgot, hiszen nem volt rá időm… izé, energiám, kedvem, satöbbi.

A mandula-, gége-, légcsőgyuszi-kombó kitűnő alkalom arra, hogy az ember gondolkodjon. Hiszen beszélni nem tud. A hirtelen támadt csendben egyszer csak ott kapja magát egyedül, a gondolataival. 

Pipusz projekt, avagy az utolsó pont után

Januárban kitettem az utolsó pontot. Illetve, akkor azt hittem, hogy az az utolsó pont. Pedig nem is.
Eltettem a kéziratot, de csak alig egy hónapot bírtam ki anélkül, hogy hozzápiszkáljak. Hozzá is piszkáltam. Aztán megint hozzápiszkáltam. Ja és megint hozzápiszkáltam. A sok piszkálgatástól cirka százezer karakterrel bővült a terjedelme.

Kötéltánc

Mivel negyedik napja kuckóhoz vagyok kötve, volt időm elgondolkodni egy csomó olyan dolgon, ami felett máskor - amikor éppen nem fájok faltól-falig - szimplán elsiklok, csak mert nem akarok gondolni rá.

Álmodtam egy tengereset...

...ám ezúttal nem a szokásos viharos, dühös óceánt, mint szoktam.
Álmomban egy régi város sárgás kőlapokkal fedett tengerparti piacán jártam.

Amikor a tokány nem is tokány, ám Andi mokány és nem hagyja magát... juszt se!

Hullafáradtan tapodtam az aszfaltot hazafelé, a gyomrom nagyot kordult; eszembe juttatta, hogy hazaérvén még nem lehet gyors tus után hátast dobni és pihizni, mert enni, enni, enni, enni, enni kell, kell,kell, kell, tik-tak-tik-tak...ketyeg a szemem az éhségtől, lekoppan a fejem a placcra, ha nem falok valamit hamarost.

                                         (illusztráció, nem saját kajaszelfi)

Pipusz-projekt, avagy írni, írni, írni kell

Pipusz története évekkel ezelőtt, egészen pontosan öt évvel ezelőtt született.
Akkor úgy tizenpár ezer karaktert véstem róla a PC-memóriába, majd úgy is maradt, tetszhalott állapotban megbújva a fájlok között, ám nagyon is élénk életet élve a buksimban.
Aztán pár héttel ezelőtt feltámadt és a mai 9097 karakterrel együtt 117063 karakterré terebélyesedett.

(A fotó csak illusztráció, nem Betűfaló)