2009.07.27.
Nem akarok LnPeters babérjaira törni :) Félreértés ne essék. Egyszerűen csak valóban volt némi “zűr” körülöttem. Hogy hol is? Miért? Na itt van némi sci-fi stichje a dolognak. Cseppet sem szerény személyem ugyanis a múlt héten, egy igazi, valódi, cement és betonszagú építkezésen húzta az igát. Sok-sok férfiember számára bizony sci-fibe illő lehet ez a mondat. Mi keresnivalója van egy nőnek egy építkezésen? Hacsak nem unta meg bonyodalmaktól mentes szűzies életét, mi a fenének lófrál az épülő Duna -terasz lakóparkban? A válasz egyszerű, pénzért. Mint minden más, rendes, dolgos, kétkezi munkásember, némi pénzmag ellenében izzadtam, féligsem kész, homályos lépcsőházakban, lépcsőztem sok-sok emeletet szerszámosládát cipelve, görnyedtem az elosztószekrények előtt, amit még véletlenül sem tudtunk normális magasságban felfúrni. Két hete pipiskedve is alig értem el őket, lerohadt a két karom, mire az összes kábelt bekulcsoztam a helyére, a múlt héten pedig valahol harminccentis magasságában maradt csak hely, ahová a szekrényeket fel tudtuk helyezni. Kénytelen voltam hát két comb közé kapva intim viszonyba keveredni a szekrényekkel. Időközben ráébredtem, hogy a 11-es villáskulcs is lehet fallikus szimbólum, ha az ember egy szerszámosdobozon lovaglóülésben szerelget, és szerszámöv híján megelégszik azzal is, ha gáttájékon pihenteti a kulcsot, miközben tökvakon, Istentől kapott multifunkciós szerszámát, azaz a tíz ujját igénybevéve tekergeti a koaxot a helyére. Hogy miért is tökvakon? Nos, miután szekrényke ajtaját kikötöttem egy darab koaxszal, az ominózus ajtó csak a nyakamig ért. Látni abszolut nem láttam semmit, egyrészt mert jóformán az orromig alig láttam, -pedig megígérték, hogy be lesz kötve a villany mire megyünk dolgozni-, másrészt mert annyira alacsonyan volt a szekrényke, hogy előrehajolni sem tudtam, hogy bedugjam a fejemet, és rásasoljak arra, mit is csavargatok tulajdonképpen. Lehasalni pedig nem voltam hajlandó, -tekintve a WC-k állapotát sok melós inkább a folyosón végezte el “kisebb” dolgát-, hajolni még annyira sem. Nem untam meg az életem! Bizonyára tudjátok milyen az az érzés, amikor tudod, hogy figyelnek, mert bizsereg tőle a bőr, tarkó, fenék, bármi?! Nos, én úgy éreztem magam, mintha egy tűzhangya-boly kellős közepén álldogáltam-üldögéltem volna. A világ minden kincséért sem hajoltam volna le! Az exem az ötödiken dolgozott, én a másodikon. Leugrott a papagájfogóért, mely a fenekem alatt horpadozó szerszámosláda lakója volt, majd kaján vigyorral az orra alatt távozott. Érdekes módon az épület azon szárnyában dolgozó melósok, mintha mind égető szükségét érezték volna annak, hogy a második emeleten költsék el ebédjüket, kávéjukat, erotikus tartalmú álmodozással egybekötve. Fogggggalmam nincs mi lehet vonzó, egy koszos, sőt mocskos, kócos, izzadó nőben, aki sűrű anyázások, a szaporítószervek szájba-farba ajánlása közepette szakszerűtlen fogásokat alkalmazva nyisszantja le a koax végét a csípőfogóval, annál is életveszélyesebben bánik a sniccerrel, szánalmasan pocsékul blankol, szanaszét szurkálja az ujjait a fémszálakkal, és kénytelen két marokra kapni a krimpelőfogót, mert nem olyan erős, hogy egy kézzel is összetudja nyomni azt. Csupán a villáskulcs használatában voltam király, tökvakon kitapogattam az F-csatit, és sirályul becsavartam. Újból hangsúlyozom, nem láttam semmit sem abból, amit csináltam. Van olyan óra a kábeltévés suliban, hogy vakoncsavarás? Mert abból tuti ötöst kapnék. Egyetlen örömöm volt csupán, elsóhajtottam magam, hogy jól esne egy nyelet vitriol erős kávé, mire a nézőközönségem pár tagja egymást előzgetve trappolt le a büfékocsiba, hogy szerezzen nekem egyet. :D
Melósgatyóban, bakancsban, csinipiros munkavédelmi sisakban, tetőtől-talpig koszosan, abszolút antitrendi, méginkább antinőies formámat domborítottam, ennek ellenére azt hiszem soha nagyobb és osztatlanabb sikert nem arattam még. Márha ez sikernek nevezhető. Megjegyzem, az urak abszolút lovagiasak és együttérzők voltak. Se egy negatív megjegyzés, se okoskodó jótanács a szerszámkezelést illetően nem hangzott el. Még csak pajzán-kétértelmű beszólásokkal sem fárasztottak. Csak ültek egy bála Nikecell-en és néztek. Azt hiszem, azért persze nem értékelték át magukban a nők képességeit illető nézeteiket, de mindenesetre hálás voltam nekik a csendért. Meg a kávéért. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése