Pipusz-projekt, avagy írni, írni, írni kell

Pipusz története évekkel ezelőtt, egészen pontosan öt évvel ezelőtt született.
Akkor úgy tizenpár ezer karaktert véstem róla a PC-memóriába, majd úgy is maradt, tetszhalott állapotban megbújva a fájlok között, ám nagyon is élénk életet élve a buksimban.
Aztán pár héttel ezelőtt feltámadt és a mai 9097 karakterrel együtt 117063 karakterré terebélyesedett.

(A fotó csak illusztráció, nem Betűfaló)

Betűfaló, a csöppsárkány egy egészen más történet, nem regény alaknak született ugyanis.
Ő a kreativitásom, fantáziám megtestesülése, egy varázslény, másodállásban emlékeim őrizője. Mindig úgy gondoltam rá, mint egyfajta ikertestvérre, akit csak én látok, hallok, ismerek.

Korábban egy versféleségben már írtam róla:

"Zöld szeme kedves, merengő, együtt születtünk meg én
és e kósza asztráltekergő, kit ki tudja honnan hívott életre anyám
méhe. Örök társam, az egyetlen, ki bírja minden titkom, s
emlékeim őrzi tovább a fiók mélyén.
Elzárva, lakat alatt, ikrem-párom,
Az én testvérsárkányom,
Betűfaló."

Kicsit skizó élmény, de megnyugtathatok mindenkit, teljesen józan és normális vagyok... már amennyiban annak tekinthető valaki, aki betűket dobál egymásra tetszőleges sorrendben és több időt tölt a saját maga kreálta világokban, mint a valóságban.
Amikor Pipusz feltámadt, akkor költözött az ötlet az agytekervényeim közé - feltételezhetően pont Betűfaló szándékából ;)-, hogy összehozom őket, hiszen tökéletes ellenpólusai ugyanakkor kiegészítői egymásnak.

Ma végre eljutottam a történetben odáig, hogy Ole tanár úr gyűrűjéből előbújik az a bizonyos csöppsárkány.
Nem azért csöppsárkány, mert kicsi - persze igazándiból még tényleg kicsi, körülbelül kamaszkorú-, hanem mert ez a faja. Azaz sohasem lesz nagyobb egy felnőtt beagle kutyusnál. Már amikor éppen a gyűrűn kívül tartózkodik.

Szóval, íme ő, Betűfaló, a csöppsárkány.


"Csavart szarvai hetykén meredtek felfelé, egyik fülében annak a gyűrűnek a pontos mását hordta, amiből ő maga is született, pimasz kis orra alatt a kackiás bajuszkájában igazgyöngyök rejtőztek, huncutzöld szemet és csúfondáros mosolyt hordott keskeny arcán. Karcsú testén sziporkázó szikrák pattogtak végig a szivárvány összes színében a feje búbjától a farka végéig. A lándzsa kinyílt, három tőrszerű, hegyes és éles fegyverré vált, a sárkány megcsattogtatta, majd összecsukta, aztán felnézett Ole-ra.

- Szia édes - kacsintott a férfira."

Ne tévesszen meg a bajusz.
Betűfaló, ugyanis lánysárkány.